Salamin Ferenc, Magyar Főépítészek – Országos Főépítészi Kollégium – Egyesület elnöke
A XXI. Főépítészi Konferenciára készülve érdemes helyzetünket tisztán és kendőzetlenül rögzíteni, hogy a jövőre nézve aktuális válaszokat és stratégiát tudjunk megfogalmazni. A főépítészi Kollégium elnöksége többször tárgyalt álláspontja szerint az építészet egységes szakma, amely a térség és település léptéktől az épületen keresztül a belsőépítészetig és egészen a kilincsig öleli fel tevékenységünket. Nem indokolt tehát szempontjaink túlzó felszeletelése településtervezés, épülettervezés, bútortervezés szakmákra, mert ez könnyen a szakbarbársághoz, vagy az „épületfelsőrész tervező” besorolásunkhoz juttathat minket el. Ahogy az építész tanácsot ad a megrendelőjének a tervével, úgy a főépítész is tanácsot ad a település vezetőinek és polgárainak települési, építészeti kérdésekben. Ha valamely településen eredményesen működik a főépítész és a városképen látszik a rendezettség, az építészeti arányosság, az nem a jogszabályoknak, rendezési terveknek köszönhető, hanem a személyes tehetségének és lelki erejének, valamint a polgármester vagy a testület támogatásának. Szépséget, harmóniát még semmilyen rendelet nem tudott alkotni, művészetet csak az emberi tevékenység tud létrehozni, a szabályozás legfeljebb annak hátterét teremtheti meg. Ezért célunk szerint szükséges az építészek/főépítészek szerepét megerősíteni, alkalmazásukat minden településen – a megfelelő mértékben– bevezetni.
Tavaly biztatónak ígérkezett az építészet országos ügye, az Építészeti és Építésügyi Helyettes Államtitkárságon szakmabeli kollégák kezdték meg a munkát a jogszabályi környezet megreformálására, megszületett a 1032 és a 1567 kormányhatározat, melyek fontos lépéseket irányoztak elő az építészet területén, többek között nagyobb szerepet biztosítva az építészeti kultúra és a településkép védelmének a főépítészeken keresztül. Az előző évben a nyár végéig szinte hetente egyeztetések folytak a kormányhatározatok témaköreiben a helyettes államtitkárság munkatársai és az összes építész szakmai szervezet bevonásával. Kidolgozott javaslatok is születtek, úgy tűnt, hogy a túlszabályozott, ellentmondásos építésügy egészét sikerül egyszerűbb, használhatóbb, egymásra épülő jogi környezetbe terelni, a szakmai szempontokat a főépítészek kiszélesedő hálózatán át érvényre juttatni.
Az egyeztetések az ősz folyamán elakadtak, a témakörökre adott végleges javaslatok nem lettek kidolgozva, a kormányhatározatok pontjainak részletes kimunkálása úgy tűnik leállt. A ritkább szakmai egyeztetések a továbbiakban legtöbbször csak a „hivatalos” szervezetekkel, az Építész Kamarával és néhány esetben a Művészeti Akadémiával folytak. A 2015 decemberi kormányzati döntések az egyszerűsített bejelentésről, és a hátterükről később kitudódott hírek feltárták, hogy az építésügyi döntéseket gyakran nem szakmai szempontok vezetik, és sokszor a szakmapolitikával megbízott kormányzati szervezet sem tud azokról. A rendelkezések szövegezése és várható következményei laikus törvényhozási hozzáállást mutattak, evvel a szakma és a közönség előtt a pozitív célok is nevetségessé váltak. Sérült továbbá az önkormányzatiság alapelve, a település önrendelkezési joga, s a döntéseket a politikán belüli erőviszonyok, vagy PR célok befolyásolták, megkerülve azokat is, akiknek több évtizedes gyakorlata van a témában.
Az év eleje óta eltelt időszakban történt építésügyi szabályozási változások kettős érzéssel töltik el az építészeket és főépítészeket. Részterületeken sok pozitív eredmény született: az egyszerűsített bejelentéssel végezhető építések (300 m2 alatti új lakóház) szabályozása részben rendeződött, a tervező építészek döntési jogköre, felelőssége tisztább lett, személyüket részben már felnőttként kezelik. A településképi törvény egy helyen szabályozza a korábban több rendeletben lévő településképi szabályokat, megmaradt a településképi véleményezés és településképi bejelentés lehetősége, valamint a főépítészek alkalmazásának korábbi lehetősége. Az előzők mellett azonban sok kérdés és negatív hatás is megmaradt: az építésügy egységes szabályozása helyett az egyszerűsítés csak egy részterületen indult el, az építészek/főépítészek szerepének erősítése nem történt meg átfogóan, a 300 m2 alatti lakóház építéseknél a településképi szempontok érvényesítése nem oldódott meg. (Azt nem lehet csak a tervezőre, vagy a túlterhelt és szakmailag nem kompetens építésfelügyeletre bízni, hogy azután a felépült épületet jogi úton próbálja a település illeszkedővé átalakíttatni). Nem lett hatékonyabb az építészeti kultúra védelme és erősítése, hiszen a településképi rendelet csak egy újabb (de fontos) jogi eszköz, a művészetet képviselő emberi tényező szerepe a folyamatban továbbra is elenyésző.
A Főépítészi Kollégium egyik legfontosabb feladata, hogy az építész szakmai szervezetekkel folyamatosan egyeztessen és az építészetet érintő kérdésekben egységes álláspontot képviseljenek és artikuláljanak. Erre az Építész Kamara, a Művészeti Akadémia, az Építőművészek Szövetsége és a többi szervezet is megállapodást kötött, mert csak így lehet hatást elérni szakmánkban. Népszerűsíteni kell továbbá főépítészi munkánkat, eredményeinket, erre lehetőséget nyújt a megújult honlapunk és az elindított Hírlevelünk. Az előkészítés alatt álló építészeti jövőképpel és jogszabályokkal kapcsolatos véleményezésekben a Kamarával közösen, vagy önállóan részt kell vennünk (mint pl. a településképpel kapcsolatos rendeletek előzetes véleményezésénél). Továbbá erősítenünk kell szervezetünket, kérem ezért a főépítészeket, hogy aki részt kíván venni ebben a munkában, jelentkezzen az egyesület tagjának, és jelezze, hogy milyen témában, tevékenységben szeretne dolgozni.
Alább a Településképi törvénnyel és rendeleteivel kapcsolatos véleményezésünkből néhány részlet:
(részletesen: www.foepiteszek.hu)
Nagymaros, Fő tér
Budapesti Műszaki- És Gazdaságtudományi Egyetem Építészmérnöki Karán, az Urbanisztika Tanszék által szervezett Önkormányzati Főépítész Szakmérnöki Képzésre ebben az évben benyújtott, egyik érdekes szakdolgozat témája több ponton is kapcsolódik a konferencia témájához. Szondi Zsuzsanna Orsolya a szakdolgozatában a minőségi építészet, a jogszabályok adta keretek és az építészeti közízlés összefüggéseit vizsgálja. Gondolatébresztő olvasmányként alább ismertetjük a dolgozat összefoglalását.
